Tíznapos tavaszi szabadságom alatt 5 különböző ágyban aludtam és nem is tudom, hányféle helyen ettem-ittam. Bárhol járok a világban, mindenütt azon kapom magam, hogy egy idő után elkezdem a határozott márkajellemzőket számon kérni az adott vendéglátóhelyen és keresem az élményeim mögött a brandstoryt. És ha nem találom, csalódott leszek. Szakmai ártalom, jaja…
Útinaplóm persze nem egy reprezentatív áttekintés lesz a vendéglátóipar brandépítési törekvéreiről, mindössze benyomásaim és észrevételeim tanulságokkal teli és egyáltalán nem elfogulatlan összefoglalója.
Brno: Hotel Palace Barcelo
Csodás az épület, lenyűgöző a látvány, ami belépve fogad: élővirág kompozíciók kazalszám, letisztult húsvéti dekoráció, nemes anyagok, aranyozás, márvány, óriás bársony fotelek. Üveglift jobbra-balra. Mindezek mellé halk klasszikus háttérzene, kedves mosolyok. Sofőr viszi a közeli parkolóba a kocsit.
Papucs és arany hímzéses, parfümillatú köntös jár a szobához, ahol legalább hatféleképpen tudod bevilágítani a teret. Szuper a fürdő is persze (hidromasszázs kád, bidé, dupla mosdó…).
Érdeklene, honnan valók a bekészített finom, organikus kozmetikumok, kiktől származnak a falakat díszítő grafikák a város tornyairól, miért tettek tükröket minden lépcsőfordulóba.
Nézem a prospektust – semmi. Nézem a honlapot – semmi.
Kényeztetés és szépség vesz körül, amerre csak nézek. Hibátlan lenne, ha megkaphatnám mellé a sztorit is. Így maradt a kissé régimódi és jellegtelen-ötlettelen luxus – merev, arctalan, távolságtartó.
Telhetetlen vagyok?
Második megálló: Prága
Kis túlzással mondhatom, hogy a Motel ONE szállodákba már majdnem haza járok. Tavaly ilyenkor Koppenhágában is az ő vendéglátásukat élveztük, akkor szerettem beléjük és határoztam el, hogy ha olyan városban járok, ahol jelen vannak, csakis náluk alszom. Így aztán Prágában is náluk foglaltunk szállást. És megint nem bántam meg!
Rajongás? Márkahűség?
Nem szégyen az!
Sőt, nekem inkább önigazolás. Látni, hogy vannak, akik tudatosan és profin építik brandjüket (a German Brand Award ‘22 győzteséről mesélek éppen), ráismerni technikáikra használat közben – igazi kincsesbánya egy márkakommunikátornak. Nem csoda, ha nem tudtam kikapcsolni elemző énemet még pihenés közben se! A férjem nem különösebben díjazza a támával kapcsolatos lelkes fejtegetéseimet, ezért egy idő után inkább már csak az útinaplóm számára jegyzeteltem, miket fedeztem fel.
Kezdjük a dizájnnal! Minden városban helyi dizájnerekkel dolgoznak, akik a hely jellegzetességeihez és történeteihez (!) kapcsolódva alakítják ki a szálló közösségi tereinek megjelenését.
Néha egyszerűen lecsapják a kihagyhatatlan labdákat, mint például Amsterdamban, ahol a tulipán lett a vezető téma, vagy Edinburghban, ahol a skót kockák, másutt egészen csavaros ötleteket valósítanak meg. Mindezekről természetesen a honlapjukon is olvashatunk!
Prága sajátosságai közül a bábokat – kristályokat – tornyokat választották és rájuk komponálták a közös tereket. Erről nem írok többet, meséljenek a képek!
A szuper lokációjú szálloda szobái egyébként nagyon egyszerűek, legtöbbjéből nincs szép kilátás, néhol egészen icipici a hely. Nincs dekor, nincs színes tapéta. Az ágy viszont mindig csúcs-kényelmes, jók a párnák, a zuhanyzó tökéletes-tiszta és bivalyerős a wifi.
És mivel se a városnéző turista és a munkaügyben utazgató üzletember nem itt vár ennél többet, ez így jól is van.
Ez a célcsoport pont azt kapja, amit szeret: a fenti alapvető szükségletei mellett hangulatos helyet, ahol megihatja az esti italát, változatos és helyi alapanyagokra építő, kiváló reggelit és egyértelmű kommunikációt!
A Motel ONE nagyon masszív márkaalapokra építkezik. Szemmel látható storytelling stratégiájuk van és ezt nem félnek használni.
Észreveszik az emberi történeteket és egyszerű, de változatos módokon osztják meg ezeket. Emberek beszélnek emberekhez.
A Motel ONE szállodalánc olyan “klímát” hoz létre, ami egyszerre közvetlen és különleges, egyszerű és ötletes. Mottójuk: “Like the Price, Love the Design.” Ehhez kapcsolódik egy erős és egységes látványvilág.
Emblematikus állandó elem a kék dizájnfotel, ami az összes Motel ONE lounge-ban megtalálható (és amit tányéralátéten felskiccelve is láthatsz, majd a további fotókon is felbukkan).
- Minden egységükre jellemző, igazi USP a széles gin választék a bárjaikban.
- És a türkiz szín.
- És a gyertyák, amiket sose felejtenek el meggyújtani.
- És a bátorság, ahogy képesek a logójuk bekarikázott 1-es számát a szőnyegmintán, függönyszöveten és díszpárna mintán újragondolva (anti-logósítva :-DD) megjeleníteni. Csak az avatott szem veszi észre, annyira nem erőltetett.
Mit tudnak még? Nem félnek megmutatni magukat és kimondani, mitől különlegesek. Áldoznak arra, hogy minél többféle platformon megtehessék ezt.
Szuper-informatív, felhasználóbarát és történetmesélő a weboldaluk, de Motel ONE app is van, benne spotify zene-listák különböző alkalmakra és hangulatokhoz.
Nem tartják elavultnak az offline marketinget se: évkönyvet és kéthavi rendszerességű magazint adnak ki. A Motel One Magazine for Fans & Friends dizájn sztorikkal, úti tippekkel és az egyes hotelek pár oldalas bemutatásával hódít, a ONE DESIGN magazinban interjúkat olvashatunk a frissen nyitott hotelek vezetőivel és dizájnereivel, megismerkedhetünk az étel-ital kínálattal, fenntarthatósági törekvásekkel, és minden mással, ami a cég missziójához tartozik.
Ezekből a kiadványokból minden szobába tesznek egyet, hogy a hozzám hasonló dizájn-éhes vendégek bekapják a csalit és még-még-még akarjanak az élményből. És aztán feliratkozzanak a hírlevelükre és regisztráljanak a tagsági programjukba, végül pedig ilyen rajongó hangú posztokat írjanak róluk ingyen és bérmentve.
Huhh. Elragadtattam magam. Dehát erre képes a jó branding…
Csehországban kóstoltunk is, nem csak háltunk
– jöjjön hát most egy kis éttermi élménybeszámoló az útinaplóban!
Az az igazság, hogy hatalmas gasztroélményeket nem sikerült szereznünk, de a vendéglátás és márkaépítés témakörhöz összejött azért pár jó tapasztalat.
Úgy gondoltuk – diéták ide vagy oda – a knédli-csülök-sör szentháromsága előtt úgy tiszteleghetünk a legjobban, ha beülünk egy autentikus cseh sörház-vendéglőbe. Olyanba, ahol Hrabal is jól érezné magát. A La Republica ilyennek tűnt.
Sürgés-forgás, kedvesség, helyi vendégek a turisták mellett. Jó volt az első benyomás. A sörnek is örültem, ahogy a mellékelt ábra…
Tetszett az is, ahogy megmutatja magát a La Republica brand. Ezt nagyon visszafogottan teszi, de abból, ahogy a szalvétán, az evőeszközök tárolására szolgáló korsón és még pár más helyen megjelenítik a nevüket, az a törekvés látszik, hogy fontos számukra a márka.
Nem logóznak, nem erőlködnek arculati színekkel, de a nevüket MINDENHOVÁ kiírják. Nem tolnak az arcunkba mottót, nyoma sincs brandstorynak sehol. (Ha lett volna, csehül is kiszúrom!) Nem is a felszolgált étel miatt lett emlékezetes élmény a náluk töltött másfél óra. Az nem volt jó, kár is rá szót vesztegetni.
A atmoszféra dolgozott a kezük alá!
A belső tér múlt századi, a pincérek viselete hasonlóképpen. Tompa fények, kényelmes, nehéz bútorok, hatalmas belmagasság. A falakon tükrök, régi képek a korábbi tulajdonosokról. A helyiség végében óriási bárpult terpeszkedik.
Látszik, hogy van múltjuk és igyekeznek ezt és a sör iránti elkötelezettségüket meg is mutatni. Ennek legjobb példája, hogy a csapolásra várakozó söröshordók egy “látvány-kamrában” (üvegfalú hűtött helyiség a vendégtérben) kapnak helyet.
Ottlétünk alatt megfigyelhettük, hogyan rendezik, hozzák-viszik ezeket, amitől egészen bennfentesnek – a történet részének – éreztem magam.
Kihagytak sok-sok lehetőséget, ez nem vitás. Lenne egy csomó ötletem, hol jelenthetne meg jobban, még egyértelműbben a sztorijuk. De az, hogy engem, mint vendéget, bevittek kicsit a kulisszák mögé és így belemeséltek a történetükbe, elbűvölt. (És rávett, hogy gondolkozzak, sőt, írjak is róluk – ami nem semmi.)
Az útinapló Sopronban folytatódik
A Florand Rooms&Wine minihotelben szálltunk meg. Míg Csehországot párosan jártuk, ide már a gyerekeket is hoztuk. A booking.com-on foglaltam le 2 szobát, elsősorban a szuper vendégértékelések és a weboldaluk jó fotóinak hatására. És amiatt, mert a bor mindig jó hívószó nekem… Mindig izgat, hogyan használják ki/ fel a benne rejtőző rengeteg lehetőséget a brandépítés terén.
Közvetlen az óváros szomszédságában található az öreg, de szépen felújított ház, mely alatt kétszintes pince is húzódik. A borászok negyedében vagyunk, itt a föld alatt egész pincerendszer húzódik. A soproni gazdák ugyanis nem a szőlőbirtokaik mellett tárolták a termést, hanem magukkal hozták a városba. Miért? Mert így könnyebb volt őrizni, kezelni és eladni a híres-nevezetes kékfrankost!
A történetet a kedves recepciós osztotta meg velem, aki kérés nélkül mesélt a helyi nevezetességekről és érdekességekről.
A hagyományos és az új, a kő és az üveg, a művészet és a bor, a kényelem és a szépség találkozásainak lettünk résztvevői itt. A szobákat szőlőfajtákról nevezték el, a csodás kis belső udvart szobrokkal és régi épületrészekkel díszítették.
Itt nincs logózott bögre vagy törölköző, nem tűnik tudatosnak és túl összeszedettnek a márkakommunikáció se, mégis nagyon tetszett minden, mert bárhová néztem, mesét találtam!
Tavaszi kirándulássorozatom utolsó állomása Zebegény.
Ide már egyedül érkeztem.
Ez már a második év, amikor a születésnapomat távol a világtól, csak magammal találkozva töltöm. Furcsa? Lehet. De nagyon jó!
Tavaly ilyenkor rengeteget barangoltam. Idén bekuckózni vágytam. Az Airbnb-n találtam rá az Építész Házra. Minden szempontból ideális volt!
Mutatok képeket és felvillantok pár hangulatot, de mivel egy magánházról van szó, mély brandépítési fejtegetésekbe nem fogok most bonyolódni. De azért egy picit mégis…
Mert az Airbnb-n is ki kell tűnni a sok hirdetés közül és ehhez nem elég, ha szép a házad és jó kategóriába illeszted. Itt is jól jön, ha van egy sztorid!
Ennek a háznak van. Kezdjük ott, hogy van neve, már ez is ritkaság ezen a piactéren: Építész ház kilátással. Története is van: “Nagy Tamás építette, a vendégek átérezhetik a építész térről alkotott elképzelését, a design, a napfény és a csend precíz kombinációját.” – idézem a leírásból.
Átéreztem. Éltem. Élveztem.
Az Airbnb-nek az a varázsa, hogy – ha szerencséd van – mások személyes tereihez (és ezáltal sztorijaihoz) kapsz hozzáférést. Nekem most szerencsém volt!
A család egyik régi bögréjéből ittam a teámat,
a kissé kopott, de még mindig színes és puha szőnyegeiken nyújtózkodhattam,
átbogarászhattam a csodás építészeti könyvtárát (benne a tervező albuma!)
és miközben kifelé bámultam a csodás dunai panorámába, azt éreztem, hogy talán mindjárt be is toppan valaki.
És hogy – bár elvonuláson vagyok – ez nem is lenne ellenemre.
Sőt – szívesen megismerkednék közelebbről a ház igazi lakóival.
Miközben az Útinaplóm részeit fogalmazgattam, az merült fel bennem, vajon meg lehet-e teremteni az élő-otthonos “látszatot” akkor is, ha egy olyan szállást adunk ki, amit egyébként sose használt senki rendeltetésszerűen. Olyat, ami igaziból nincs belakva.
A példák azt mutatják, hogy igen!
Történetekkel élővé tehetők a lakatlan házak is.
Ahogy minden más is.
Itt, a kirándulás-mesém végén értettem meg, miért is kezdtem megírogatni ezeket a beszámolókat! Végignézve az állomásokat, ahol 10 nap alatt megfordultam, feltárta magát előttem egy álom:
De jó lenne még több szállássztorit írni! Olyanoknak, akiknek van — és olyanoknak, akik vágynak rá, hogy legyen nekik… Micsoda fantasztikus megbízás lenne, ha valaki arra kérne, hogy találjuk ki/ találjuk meg az ő szálláshelyének sztoriját!
Egyszerre élhetném ki 3 szenvedélyemet: a lakberendezés-, az utazás- és a történetmesélés-mániámat…
Ha tudsz valakit, aki partner lehet ehhez (és aki álmához én is az lehetnék), mutasd meg neki ezt a posztot és köss össze minket valahogy!
Ez a poszt a közösségi médiában 2023. áprilisában futó #szállássztorik sorozatom darabjainak összefésülésével jött létre. (Pont fordított módon, mint ahogy itt mutatom a módszert…)
Azért készült, hogy megmaradjon, egyben látsszon ez a gyűjtemény és ne tűnjön el a szágulgó social világban. Jó így összeolvasni, jó volt újraélni és jó, hogy megformálódhatott belőle egy kívánság.
