Social média és storytelling?

Ez a cikk egy sztoris social média poszt élettanát járja körül. Szó lesz benne arról, miért és hogyan született, milyen hatást váltott ki a közönségemből. De főleg arról, miért így tettem közzé. És arról, szerintem hol a helye a storytellingnek a közösségi média kommunikációban. 

Hogyan kezeld helyén a social médiát, ha sztorikkal szeretnél énmárkát építeni? Mennyi energiát tegyél bele? Lássuk csak…

“A férjem hozott nekem egy ceruzát Dániából. Pedig nem szoktunk úti-szuvenírt adni egymásnak. Az imént múlt Valentin nap és a közelgő nőnap se ünnep nálunk, a szülinapomig is van még több mint 6 hét…

Szóval nemigen számítottam mostanában ajándékra tőle. Így aztán nagyon meglepődtem, amikor előhúzta a papírzacskóból és kezembe nyomta a piros kis semmiséget.

Tetszett, hogy meg akart örvendeztetni. Tetszett, hogy eszébe jutott: imádom a ceruzákat. Tetszett, hogy olyat választott, aminek a felirata nekem-rólam szól. És – naná hogy! – tetszett a vallomással felérő szép piros színe, szív-alakja!

Hogy mi tetszett még ezeknél is jobban?

A írószerbolt-sztori, amit a nagylányom mesélt el később.”

Ezt a szöveget amolyan étvágygerjesztőként posztoltam a Kontentkonyha social média felületeire azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az aznap este kiküldendő hírlevélre.

A vártnál jóval több visszajelzést váltott ki. 

Persze a vártnál jóval több is nagyon kevés, ha a like-ok vagy a kapott hozzászólások számát nézzük. Ha viszont az azóta feliratkozókat veszem, az már nem rossz konverzió: majdnem 15%-a az eléréseknek.

Csalódtam a social médiában? Nem.

Elégedett vagyok az eredménnyel? Attól függ, mit tekintünk eredménynek.

Lelkes lettem? Igen!

Nem vagyok csalódott, mert 

1. nem voltak illúzióim a social média posztok organikus elérésével kapcsolatban
2. a közzétett mini-sztori elérte a célját: felkeltette a kíváncsiságot és többeket cselekvésre is ösztönzött.

Minek tulajdonítom ezt?

• Sikerült egy szép fotót készítenem, ami megragadta a tekinteteket és lelassította a képernyőt simogató ujjakat. A kép sejtelmes volt, nem látszott rajta elsőre egyértelműen, hogy mit ábrázol. Így aztán, aki megállt, hogy megnézze jobban, az bele is olvasott a szövegbe.
• A szöveg kellően rövid volt, sok személyes apróságot árult el rólam, ezzel felkeltette az érdeklődést. 
• Érzelmeket fogalmaztam meg benne, ami azonosulásra késztette az olvasókat. Ki ne szeretné a meglepetéseket? 
• Elrejtettem benne pár utalást, amiket direkt nem bontottam ki. (Nahát, van Blankának férje és gyereke? De miért mentek Dániába? Miért csak ők ketten? És mi volt a felirat a ceruzán?) Ezek attól függően mozgatták meg a poszt közönségét, hogy milyen régóta követnek, honnan ismernek. Vagyis, hogy mennyit tudnak rólam. 
• Nyitva hagytam a végét, vágyat ébresztve benned, hogy meg akard tudni a folytatást.
• Az így gerjesztett feszültséget használtam fel arra, hogy előhozakodjak az ajánlatommal: a hírlevél feliratkozás lehetőségével:

“Ha feliratkoztál a hírlevelemre, este megosztom veled! Ha – még – nem, de most kíváncsivá tettelek, kattints és tedd meg most! (Nemcsak ezzel a sztorival leszel gazdagabb, hanem egy-egy adag storytelling-ismerettel is, amit KontentKonyha receptjeimben hétről hétre küldözgetek.)”

Mi számít jó ereménynek egy social média posztnál?

Azt gondolom, most elégedett lehetek, mert a friss feliratkozók száma azt mutatja, sokan végigolvasták a posztomat. (Ez ritka kiváltság, tudod: az emberek nem olvasnak! Pláne nem végig…)

Lelkes is lettem, mert ezzel a poszttal nemcsak példám lett ehhez a blogposzthoz, de jó téma is adódott az aktuális hírlevélhez. Meg is írtam, ki is küldtem. 

És itt is megosztom a tanulságait:

Hogyan kezeld helyén a social médiát? 

Tudd, hogy mire való és mire nem! Csak annyi energiát tegyél bele, amennyit megérdemel!

• Fizetett hirdetések nélkül itt nem fogsz direktben eladni semmit. Tudsz viszont rövid távú érzelmi hatást gyakorolni. (Hogyan? Hát persze hogy sztorikkal!)
• Ezt pedig felhasználhatod arra, hogy saját platformjaidra tereld az embereket, ahol az étvágygerjesztővel megkínált közönség szívesen fogyasztja majd azt a menüt is, ami ott várja. (Én csak egy mondatban írtam le, hogy kb. mire számíthatsz, ha megadod az e-mail címed, mert tudtam, hogy aki átkattint szépen megírt landingemre, az már szinte biztos, hogy feliratkozik a “receptekre”)
• Ne szánj túl sok időt egy-egy ilyen kis szösszenet megfogalmazására!  Dobd össze, rakd ki, menj tovább. (Ezt a fentit egy iskolai padon ülve pötyögtem be a telefonomba, míg a fiamra vártam. Benne is maradt 3-4 elütés. És?) 
• Legyen jó a kép/ kreatív, de ha már félórája próbálod megtalálni a fény megfelelő beesési szögét a fotóhoz, vagy 20 percnél tovább masszírozod a Canvát, tudd: ez már a ló túloldala!

• Tartsd észben: a közösségi média a gyorsan romló, elillanó tartalmak terepe. Legyen oké, amit ideteszel, de az igazán jól kibontott, értékes és különleges kontentnek keress méltóbb helyet! (Blog, hírlevél vagy bármi más SAJÁT felület) lesz jó erre.) 

Most azt kérdezed, hogy akkor egyáltalán minek bármit is kitenni Facebookra-Instára, érdemes-e ennyi energiát rászánni? Nem elpazaroljuk-e így a drága sztorikat? 

Nem! Sztori rengeteg van, mind sokféleképpen hasznosítható és nem vesztítenek az értékükből azzal, hogy többször, több helyen, többféleképpen jelennek meg. A sok kis sztori, amit a social médiában szétszórunk, lassan egy naggyá áll össze: ez lesz a Te Történeted, (tudod, a “naaagy, egyetemes, világméretű”). 

Ezektől az apróságoktól épül szépen organikusan a branded. 

És ezek azok a morzsák, amiket összeszedegetve megy utánad a közönséged és közben követőből észrevétlenül márkád elkötelezett rajongójává válik. 

Utóhang: 

A ceruza-sztori folytatását  – ahogy ígértem – megírtam a hírlevélben. Lehet, hogy te is azt olvasva kattintottál át ide a blogra…

A történet valójában egyáltalán nem olyan izgalmas és hatalmas, mint amekkora feneket kerítettem neki, de ha te nem a Kontentkonyha receptek felől érkeztél most ide és kíváncsi vagy rá, itt megtalálod.

Ha kattintasz, körbeér a kontentkör, hát nem gyönyörű?

Ha feliratkoznál, itt megteheted: